2018. február 20., kedd

Blokkoldás szétejtéssel


Mi mentális hadviselésnek nevezzük az elmével folytatott műveleteket. A fizikai és pszichikai (spirituális) tér közötti határvonalon egy magabiztos erőt sugárzó embert látsz, aki olyan lehengerlő valamilyen tulajdonság(ai) miatt, hogy az ember fél vele szembeszállni.

Az alkalmasság valamire azonban egy érdekes dolog. Hisz itt mindenki emberi lény, akibe nem látsz bele. Mindenkinek meg vannak a maga problémái, emberi gyengesége és sokszor ez az alkalmasság, amit rajtuk látnak csak egy álca, ami az esetek többségében jól is működik. Semmi esélye olyannal szemben, aki olyan is, nem csak annak látszik.

Olyanná válni egy hosszú folyamat. Ép ésszel senki sem akar ilyenné válni, az esetek többségében valamilyen helyzet kényszeríti őket ebbe bele. Ugye a hősök sem hősnek születnek, hanem azzá válnak. Ha valaki azon filózna, hogy megerősítené magát a mentális területen (is), most kaphat pár hasznos inspirációt.

Az első dolog ezen az úton a félelem legyőzése. Az embernek azonban sok félelme van, amiknek csak egy részét jelenti a civilizációs/egzisztenciális nyomás. A félelem úgy viselkedik, mintha a hologram kérésnek értelmezné, az angyal pedig jó dolognak tartja, ha szembenézhetsz vele. Ott vannak ugye az őrangyalok, akik meg rád vigyáznak és nem kell olyan hosszú utat megtenni annak felismeréséhez, hogy többnyire önmagadtól. Lefordítva vagy te, aki alig tudsz valamit ennek a működéséről és van egy rakás (lehet, hogy általad gondolati úton teremtett) lény, akik vigyáznak rád. Körülbelül ennyit tud az átlagember és az változó, mennyire hiszi is.

A világodat két dolog határozza meg. Mit tudsz és mit hiszel a világról. Ez a két elem képes egymásra döntő hatást is kifejteni, ami többnyire azzal jár, hogy valamelyik elem megborul. Ha a hit borul meg, az azt jelenti, hogy eddig valamilyen hiszemben voltál, ami kapott egy komoly ütést és azt érzed, hogy szembe jött a valóság. Ha a tudásod borul, kárba veszettnek láthatsz egy csomó időt és energiát, amíg azt megszerezted, de ez nem így van, mert sok ilyen kérdés kulcsa a jövőben van. A helyes szemlélet szerintem az, ha nyitva hagyod ezeket a kérdéseket és minden új információt csak ellenőrzés után fogadsz be.

Az emberi félelmek gyökéroka a halálfélelem. Amit biztosan nem fognak az angyaloknak nevezett segítők érteni, hisz ők (ahogy te érted) fizikailag benned vannak és a haláloddal csak közelebb kerülsz hozzájuk. Azt másfajta segítők értik, akik viszont ugyanabban a cipőben járnak, mint te, csak mondjuk képesek a gondolatkommunikációra. A halál tehát az a valami, amitől csak olyan ember félhet, aki csak egy valóságban hisz. Ám a haláluk pillanatában biztosan rájönnek, hogy ez máshogy van és a hitük gyorsan változik, csak épp ezzel az információval már nem tudnak mit kezdeni abban a valóságban.

Ha az ember gyökérokot old, tisztában kell lennie azzal, lehet hogy olyan lavinát indít be, amivel nem számolt. Aki mentálisan jó, annak az az egyik adottsága, hogy jó eséllyel meg tudja saccolni egy művelete következményeit, azaz olyan hatástanulmányt készít, amiben kiszámíthatja az elemek viselkedését. Ha hirtelen kikapcsolod magadban mondjuk egy döbbenetes élmény hatására a félelmet, azzal olyan érdekekbe is belenyúlhatsz, amik eredménye minden bizonnyal mások kényelme, amik erre a félelemre alapozódnak. Ezek lehetnek teljesen hétköznapi dolgok is, a haszonélvező pedig egy családtagod, mint ahogy te is pont így építkezel rá. Egy sejtésem szerint a közeli haláleset utáni trauma kiváltó oka nem az illető elvesztése, hanem a rá épített energiafolyam hirtelen megszűnése, amitől összeomlik az az ember.

Ha abból indulunk ki, hogy minden ember hisz valamit és tud valamit a világról, akkor a szétejtésének legkönnyebb módja ezek valamelyikének hiteles manipulálása. A szétejtés pedig azért kell, mert nem mindenki képes a régi alapokon újat építeni.